Az interkulturalitásról: A változás nálunk kezdődik
A polarizáció és a társadalmi megosztottság idején az interkulturalitás az ellensúly – arra hív bennünket, hogy meghallgassunk másokat, kapcsolódjunk, és közös teret építsünk. Ez egy eszköz a sztereotípiák, a félelem és az elszigetelődés ellen. Interkulturális párbeszéd nélkül nincsen fenntartható béke, sem igazság. Multietnikumú közegekben, mint amilyen Szabadka is, ez az alapja az egészséges közösségi életnek.
Az interkulturalitás nem csak a különböző kultúrák jelenléte – hanem lehetőség a kapcsolódásra, megértésre és egymás tiszteletére.
Egy olyan városban, mint Szabadka, ahol nyelvek, szokások és hagyományok kereszteződnek, az interkulturalitásnak megvan az az ereje, hogy gazdagítja mindennapi életünket és hozzájárul egy olyan közösség megteremtéséhez, amelyik értékeli a különbözőséget.
Mégis, habár gyakran osztozunk ezen az elven, a gyakorlatban olyan gátat tapasztalunk, ami elválaszt, ahelyett, hogy összekötne.
Nem ritkán az interkulturalitás a különböző nyelvek és nemzetek találkozásáról szól, pedig sokkal többet foglal magában – látszólag távoli világok találkozását: a tudomány és a művészet, a falu és a város, egy fogyatékkal élő személy, egy különböző szexuális vagy nemi identitású személy, különböző generációkból és társadalmi-gazdasági rétegből származó emberek.
Az interkulturalitás lehetőség ara, hogy tanuljunk egymástól, hogy tágítsuk saját tudatunkat valaki más szemszögén át tekintve a dolgokra, és hogy ezáltal elfogadjuk a különbözőséget, mint értéket. Ilyen módon rakjuk le az alapjait egy szolidáris, igazságos és humánus társadalomnak.
A tudás talán nem garancia a jó viselkedésre, de a nemtudás szinte mindig téves lépésekhez vezet.
Ezen meggyőződés által vezérelve két évvel ezelőtt megnyílt Szabadka első civil kulturális központja a Petőfi Sándor utca 15. szám alatt – egy tér, amely nyitott a megosztásra, tanulásra és városunk különböző lakóinak találkozására.
Találkozási pontként ez a központ egy kísérletezésre, szabad önkifejezésre és a kritikus és kreatív gondolkodás fejlesztésére hív. Ralph Ellison amerikai író és gondolkodó azt mondta, a képzelet megtanít bennünket arra, hogy felismerjük a másikban a valódi emberséget – akkor is, ha a velük való kapcsolatunk felszínes vagy sztereotípiákkal terhelt.
A művészet és a kreativitás teret nyitnak a játékra és az empátiára, segítve bennünket, hogy meglássuk azt, amit kultúránk gyakran figyelmen kívül hagy. A mai polarizált társadalomban, ahol az ellentétes oldalak sokszor nem hajlandók meghallgatni egymást, a párbeszéd és a megértés tere felértékelődik.
A Speech Café, ami minden második hétfőn kerül megtartásra a Klára és Rosa házban csak egy példa az ilyen találkozásokra. Ez a program egybegyűjti azokat, akik szeretnék gyakorolni a szerb és a magyar nyelvet – fiatalokat és időseket, akár az egyik, akár a másik nyelv beszélőit, ahogy az új szabadkai lakosokat is Oroszországból, vagy a világ más pontjairól. Beszélgetés és barátkozás által, ebben a kis helyiségben olyan eszmecsere folyik, amely megváltoztatja a nézőpontokat, és segít abban, hogy az interkulturalitás valóban életre keljen – a mindennapi élet részeként, és ne csak szlogenként.
Ugyanitt időnként általános iskolások számára is van műhely, ezek a Gradionicák, amelyek során dráma módszerek használatával ösztönzik a gyerekek egymáshoz kapcsolódását, az empátia fejlődését, és hogy belegondoljanak a másik helyzetébe. Tantermi órák helyett a diákok játékon, mozgáson és történetmesélésen keresztül élik meg a közösséget és kezdenek el fontos beszélgetéseket – olyanokat, amiket a formális oktatási rendszer gyakran elhanyagol.
A Secret Cinema az angolul beszélők számára szervezett program, ahol minden második csütörtökön filmvetítést tartunk, utána pedig beszélgetünk és véleményt cserélünk.
Itt van az Agora is – filozófiai beszélgetés a nyilvános térben, az A közösről – kerekasztalbeszélgetések, amelyek fontos társadalmi kérdéseket tárgyalnak, amelyek mindannyiunkat érintenek. Az irodalom visszatér Szabadkára – beszélgetések az irodalomról, amelyek felkeltik és nemesítik a kíváncsi szellemet, de vannak még kiállítások, előadások, koncertek, színdarabok és sok más esemény.
Mindez a program meghívás arra, hogy visszatérjünk a tanuláshoz, felfedezéshez és cseréhez – mert minden találkozás magában hordja a lehetőséget, hogy gazdagítsa mindennapjainkat, értelmet és célt adjon nekik.
Az interkulturalitás segíti egy olyan társadalom fejlődését, amelyben mindenki láthatónak, értékesnek és befogadottnak érzi magát. A közösség ellenállóképességét építi, mert arra tanít, hogy gondolkodjunk saját kereteinken kívül, és jobban megértsük a bennünket körülvevő világot. Nem törli ki a különbözőségeket – sokkal inkább megvilágítja azokat, közelebb hozza őket, és átalakítja őket a közös növekedéshez szükséges forrássá.
A polarizáció és a társadalmi megosztottság idején az interkulturalitás az ellensúly – arra hív bennünket, hogy meghallgassunk másokat, kapcsolódjunk, és közös teret építsünk. Ez egy eszköz a sztereotípiák, a félelem és az elszigetelődés ellen. Interkulturális párbeszéd nélkül nincsen fenntartható béke, sem igazság. Multietnikumú közegekben, mint amilyen Szabadka is, ez az alapja az egészséges közösségi életnek.
Végső soron, a változás nálunk kezdődik. És ez az, amire az ehhez hasonló helyek emlékeztetnek bennünket – hogy legyünk az a változás, amit látni szeretnénk a világban.
Ez a szöveg az „A szerb migrációs válaszadás és a befogadó társadalom megerősítéseˮ projekt keretében született, amelyet az Európai Unió támogat, és amit a Menekültügyi Központ, a Klára és Rosa, a Vajdasági Önkéntes Központ és a Dituria közösen valósít meg. A felhívás tartalma a projekt partnerek kizárólagos felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió nézeteit.
A szöveg szerzője: Gordana Vukov Ciganjik