A következő AGORA február 19-én, csütörtökön lesz 19 órától a Klára és Rosa házban (Petőfi Sándor u. 15.). A programot Boris Čegar filozófiatanár vezeti.

.

A betegségről folytatott kortárs filozófiai diskurzusban, Marc Lange szövegeiben (a The End of Diseases című szöveg szerzője), Ivan Illich Amicus Mortis című művében, és Michel Foucault A bolondság története a klasszicizmus korában című könyvében, a betegséget nemcsak funkcionális-biológiai problémaként, hanem történelmi, társadalmi és ismeretelméleti konstrukcióként is tekintik.

Lange a „betegség végének” gondolatát az orvostudomány kóros állapotok osztályozásának és megértésének átalakulása szempontjából tematizálja. A biotechnológia, genetika és diagnosztikai rendszerek fejlődése ahhoz vezet, hogy az egészséges és beteg közti határ elmosódik. Világosan elkülönített betegségek helyett mind inkább kockázatokról, hajlamokról és a statisztikai normáktól való eltérésekről beszélünk. A betegség így folyamattá, spektrummá válik, és nem feltétlenül a szenvedés és fájdalom megélésévé.

Ivan Illich az Amicus Mortis-ban bírálja a modern orvostudományt amiatt, hogy mindenáron meg akarja hosszabbítani az életet, megfosztva az embert a halálhoz való méltó hozzáállástól. Figyelmeztet „az élet medikalizációjára”, amiben a halált és az öregséget is kontrollálandó technikai problémaként kezelik. A betegség ebben a keretrendszerben az intézményes hatalom terévé válik, a beteg pedig elveszíti személyiségét. Illich hansúlyozza annak szükségességét, hogy a halál és a betegség visszakerüljenek az emberi tapasztalat és közösség szférájába, ne kizárólag az orvostudományi beavatkozás birodalmába.

Foucault A bolondság története a klasszicizmus korában című művében rámutat, hogy az, amit betegségnek hívunk (különösen a mentális betegségnek), az a tudás és hatalom történelmileg meghatározott viszonyától függ. A bolondság nemcsak orvosi tény, hanem a kizárás, a bezártság és a szabványosítás folyamatának eredménye. Az orvostudomány és a pszichiátria nem egyszerűen az igazságot fedik fel a betegségről, hanem diskurzus és intézmények által létrehozzák azt. A betegség így része a társadalmi kontroll szélesebb hálózatának.

A három szerző közös motívuma a betegség, mint a test, hatalom, technológia és kultúra találkozási pontjaként való értelmezése. Ebben az értelemben a „betegség halála“ nem jelenti a szenvedés eltűnését…