Vajon a politika csak a társadalmat irányítja – vagy meghatározza a határait mindannak, amit egyáltalán igaznak, valósnak és lehetségesnek gondolhatunk? Amikor a metafizikáról beszélünk, gyakran úgy képzeljük el, mint ami a napi politika felett áll: a tiszta fogalmaknak, a lét, az igazság és az okság örök kérdéseinek birodalma. De a filozófia és a tudomány története mást sugall – hogy a legabsztraktabb ötletek is nagyon konkrét társadalmi és politikai hatalmi viszonyok között születnek.

.

Platónnak az athéni demokrácia válsága által formált ontológiájától kezdve a teológiai-politikai rend égisze alatt álló középkori metafizikán át a modern állam és a kapitalizmus felemelkedését követő mechanisztikus világképig – minden korszak politikailag kondicionált metafizikát termel ki. Vajon nem párhuzamosan merült fel a „természetjog” gondolata, valamint az objektív, semleges tudomány fogalma egy bizonyos társadalmi rend legitimálásának szükségességével? És ha igen – mit mond ez el azokról az igazságokról, amiket ma megkérdőjelezhetetleneknek tartunk?

.

A mai korban, amelyben a politika behatol az algoritmusokba, biotechnológiákba és kozmológiába, a kérdés már nem az, hogy befolyásolja-e a politika a metafizikát, hanem az, hogy mennyire mélyen. A valóságot reflektálják-e a mai elméletek a tudatról, az identitásról, a szabad akaratról, vagy akár a multiverzumról – vagy a globális politikai-gazdasági rendszer metafizikai szükségleteit? Létezhet-e olyan filozófia és tudomány, ami valóban kívül áll kora politikai paradigmáin?

.

Ha egy korszak alapvető társadalmi viszonyai teremtik meg a talajt, amelyen annak filozófiai és tudományos struktúrái gyökereznek, akkor a metafizikáról való vitatkozás nem egy tudományos luxustéma, hanem politikai cselekedet. Ebben az értelemben ez az agora nem absztrakt fogalmakról, hanem a valóságunkat formáló láthatatlan feltételezésekről szól.